Gurudév – dalciklus
Bhaktivinoda Thákura 1838-ban született Nyugat-Bengál Nadíja kerületében egy Ulágráma nevű faluban. Fiatalemberként angol műveltséget szerzett és többek között Dévendranáth Tagore-ral, a Brahmo Szamádzs ismert vezetőjével is élénk eszmecseréket folytatott irodalmi és lelki témákról. Iskolaévei alatt rendszeresen jelentek meg angol nyelvű publikációi a The Hindu Intelligencer és a The Literary Gazette című lapokban. Húsz éves korára The Poriad címmel két kötetnyi angol verset adott ki, melyek egy példánya ma is látható a British Museumban. Ekkoriban kezdett el Orisszában tanítani, ahol elsőként vezette be az angol oktatást. Huszonnyolc éves korában elfogadta a kormány megbízott elöljárója (Deputy Magistrate) pozícióját, 1870-ben pedig a Puríban található híres Dzsagannáth templomnak a kormány részéről megbízott vezetőjévé nevezték ki. Bhaktivinoda Thákura alaposan áttanulmányozta az európai filozófusok munkáit és Jézus Krisztus odaadó tanításai is nagy hatással voltak rá. Nyugati műveltségének köszönhetően először hajlott arra, hogy lenézze a vaisnava irodalmat, olyan elképzelések gyűjteményének tartva, melynek nincs létjogosultsága a XIX. században. Később, miután megismerkedett egy, a nagy reformer, Srí Csaitanja Maháprabhu életét és tanításait bemutató művel, szemlélete gyökeresen megváltozott. Srí Csaitanja Maháprabhu tanításait követve 1878-ban fogadott el lelki avatást Srí Vipin Bihárí Goszvámítól. Ezt követően irodalmi aktivitása egyre nőtt. Naraili tartózkodása alatt elindított egy havonta megjelenő lapot, mely a világ első vaisnava magazinja volt. Életének és a Bengáli Vaisnavizmus történetének fontos eseménye volt, hogy feltárta Srí Csaitanja Maháprabhu pontos szülőhelyét, amely ekkorra feledésbe merült. Narahari Csakravartí és Paramánanda dásza írásait, valamint korabeli térképeket tanulmányozva 1895-ben talált rá Srí Csaitanja szülőházának maradványaira. Később kezdeményezésére egy csodálatos templom épült ezen a helyen. Bhaktivinoda Thákura a hinduizmus vaisnava - Visnu hívő - ága bengáli iskolájának kiemelkedő képviselője. Személyes befolyása és kiemelkedő irodalmi tevékenységének hatására a Gaudíja (Bengáli) vaisnavizmus alig pislákoló lángja új fénnyel ragyogott föl India földjén, s nem csak itt, de a nyugati világban is elismerést szerzett Krisna imádatának, akit a német és angol tudósok többsége ezidőtájt csak a görög Pánhoz hasonlatos mitológiai figurának tekintett.
1914-ben távozott el ebből az anyagi világból Dzsagannáth Puríban, ahol életének utolsó négy évét teljes remeteségben töltötte.
Gurudév
I.
Gurudéva! Te nagyon kegyes vagy, mert helyet biztosítottál számomra Gódrumában, Gouda erdeiben, és a következő utasítást adtad: „Lakj itt Vradzsában, ezen a szent helyen, és énekeld Hari szent nevét!“
Óh mester, mikor fogod kegyesen megadni szolgádnak a lelki képességet ahhoz, hogy teljesítse ezt az utasítást? Akkor elmém békéssé válik majd, képes leszek elviselni minden nehézséget és osztatlan figyelemmel fogom szolgálni az Úr Harit.
A világi örömökhöz fűződő ragaszkodásom miatt gyermek- és fiatal koromban rossza szokásokra tettem szert. E bűnös tettek hatására testem akadállyá vált Legfelsőbb Úr szolgálatában.p
Most, hogy megöregedtem, az ötféle betegség terhe alatt hogyan fogom szolgálni az urat? Óh mester, kérlek áruld el nekem! Sírva, aggodalommal telve esek lótuszlábaidhoz.
II.
Gurudéva! Kegyed egyetlen cseppjével tedd ezt a szolgádat még a fűszálnál is alázatosabbá! Add meg nekem az erőt, hogy elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul!
Óh, uram és mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfelelően tisztelhessek minden élőlényt Csak akkor leszek képes nagy eksztázisban énekelni a szent nevet, és akkor fog minden sértésem megszűnni. Óh, uram és mesterem! Mikor részesül már ez a szolgád kegyed áldásában? Alacsonyrendű vagyok és elesett, és nincs sem erőm, sem intelligenciám. Kérlek tégy szeretett szolgáddá!
Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok, ezért nem tudom nélkülözni a kegyedet. Ha te nem vagy kegyes hozzám, akkor szüntelenül sírni fogok és nem tartom meg tovább az életemet
III.
Gurudéva! Mikor fogom egy elhagyatott helyen szilárd elmével énekelni Srí Krisna szent nevét? Mikor nem fog végre visszhangozni a fülemben a világi lét pokoli lármája? Mikor fogom legyőzni a test betegségeit? Mikor jön el az a nap?
Amikor a „Haré Krisnát“ éneklem, a szeretet könnyei patakzanak majd szemeimből. Eksztatikus boldogság lesz úrrá a testemen, amelytől megborzongok és az egész lényemet isteni szeretet tölti el.
Érzelmektől elcsukló hangon, akadozva fogom kiejteni a szavakat. A testem reszket majd, állandóan verejtékezik, elsápad, halovány lesz és megbénul. Mindez olyan lesz, mint az eksztatikus szeretet pusztítása és eszméletlenül esek össze.
Mikor érem el ezt az igazi eksztatikus állapotot? Állandóan éneklem a szent nevet és elmerülök az odaadásban, miközben fenntartom ezt az anyagi testet. Így elérem kegyedet.