Nadíjá gódrumé - háromszólamú vegyeskarok
Nyugat-Bengálban, Nadia járásban van egy Navadvíp (Kilenc sziget) nevű terület, ahol az 1400-as évek végén, Srí Csaitanja Maháprabhu születésével egy békés forradalom vette kezdetét. Ez India vezető vallási irányzatának, az ezidőtájt meglehetősen háttérbe szorult vaisnavizmusnak a forradalma volt, s ennek eredményeképpen megszületett az a vallásfilozófiai rendszer, amit ma bengáli vaisnavizmus néven ismer a világ. E lelki forradalom ösztönző hatására számos műalkotással gyarapodott a világirodalom kincsestára, drámák, versek, regények sora született. Az utolsó darab kivételével e kötet ebből az irodalmi kincsből merít. A szerzők, bár jelentős mennyiségű lírai és prózai alkotást hagytak maguk után, nem csupán költők, vagy írók voltak, hanem művelt tudósok is, s emellett majdnem mindegyikük fontos közéleti tisztséget töltött be. Következzék most egy rövid ismertető mindegyikükről.
A. C. Bhaktivedanda Szvámí Prabhupáda (1896-1977) Kalkuttában született. Fiatal korában Gandhi nacionalista mozgalmával szimpatizált, s az egyetemen az egy évfolyammal fölötte járó Subhas Chandra Bose hatására visszautasította diplomáját. Nacionalista érzelmeit a Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvaí Thákurával 1922-ben lezajlott találkozása hűtötte le, aki arra kérte, mutassa be Srí Csaitanja bengáli vaisnavizmusát az angolul beszélő világnak. Hogy e kérésnek maradéktalanul eleget tegyen, 1965-ben, családi kötelességei végeztével Amerikába utazott, s ezután vallási vezetőként vált a világ számára ismertté. Irodalmi munkásságát főleg a vaisnava irodalom klasszikusainak fordítása és magyarázata alkotja. A kötet nyitókompozíciójának alapjául szolgáló verset 1965. szeptember 18-án, a Dzsaladuta hajó fedélzetén, a bostoni Commonwealth kikötőben írta.
Sríla Bhaktivinoda Thákura (1838-1913) gyermekéveit Bírnagarban töltötte, majd 13 éves korában, apja halálát követően Kalkuttába költözött. Itt nyugati alapítású iskolákba járt, s hatalmas műveltségre tett szert. Az angol kormányzati rendszerben körzeti magisztrátusi (főbírói) szerepet töltött be, amely abban az időben az indiaiak által betölthető legmagasabb közéleti poszt volt. Már e munkája mellett is fontos irodalmi és vallási vezetői tevékenységet végzett.
A Nadia Godrumé és a Rádhá Krisna bol című dal a Gítávali (Énekeskönyv), a Mánasza déha, géha kezdetű költemény pedig a Saranágati (Meghódolás) című dalciklusából valók.
Szárvabhauma Bhattácsárja, Orissza királyának, Pratápa-rudra Mahárádzsának az udvari tudósa Vidyanagarban született. Korának legkiemelkedőbb logikatudósaként tartják számon. Tanulmányai befejeztével iskolát nyitott Navadvípában, majd később Jagannátha Puríban az advaita védánta filozófiát tanította, s annyira művelt volt, hogy bár családosként élt, Purí szerzetesei is az ő keze alatt tanultak. Csaitanja Maháprabhu személyes társaságának hatására fogadta el a bengáli vaisnava hitet. Különösen híres Csaitanja-sataka című, száz versszakot számláló műve.
Sríla Rúpa Gószvámí Srí Csaitanya Maháprabhu közvetlen tanítványa, a legtekintélyesaebb bengáli vaisnavák között. Őt és közvetlen társait a Hat Gószvámí néven emlegetik, s nevükhöz fűződik Csaitanja Maháprabhu filozófiai téziseinek leírása és rendszerezése. Ők fedezték fel újra és állították helyre Vrindávanának, Krisna gyermekkori kedvteléseinek színtereit. Leghíresebb könyve, a Bhakti Raszámrita szindhu (Az odaadó szolgálat nektáróceánja). A Srí Rádhiká Sztava a Sztava Málá (Imafűzér) című dalciklus darabja.
Csánakja Pandita az egyetlen, aki e kötet szerzői között nem a bengáli vaisnava tradícióhoz tartozott. A Nagy Sándor idejében élt Csandragupta császár főminisztere, volt, s erkölcsi intelmeit még ma is tanítják az indiai iskolákban.
Márkiné bhágavata-dharma
(A.C. Bhaktivedanda Szvámí Prabhupáda verse)
Kedves Úr Krisna, Te nagyon kegyes vagy ehhez a hasznavehetetlen lélekhez, de nem tudom, miért hoztál engem ide. Most bármit megtehetsz velem, amit csak akarsz.
Itt az emberek legtöbbjét befedi a tudatlanság és a szenvedély, s az anyagi éltben elmerülve boldognak és elégedettnek gondolják magukat, ezért nem szereznekik örömet Vászudéva transzcendentális üzenete.
A Te indokolatlan kegyed azonban mindent lehetővé tesz, hiszen Te bármilyen csodára képes vagy.
Hogyan fogják megérezni az odaadó szolgálat ízét? Ó, Uram, csak a kegyedért imádkozom, hogy képes legyek átadni nekik az üzenetedet.
Az élőlényeket a Te akaratodból fedi be illúziókeltő energiád, s ha úgy akarod, újra szabadok lehetnek befolyásától.
Bárcsak felvilágosítanád őket! Csak akkor lesznek képesek megérteni üzeneted, ha Te is Úgy akarod.
A Srímad Bhágavatam minden szava a Te inkarnációd, s ha egy józan emberaz alázatos hallás útjára lépve újra meg újra elfogadja őket, akkor képes lesz rá, hogy megértse az üzenetedet.
A Srímad Bhágavatamban ez áll: „Srí Krisna, Isten személyes formáinak legfelsőbbike, aki a Felsőlélek minden élőlény szívében, s az őszinte hívő jóakarója, megtisztítja az anyagi élvezet vágyától annak a hívének a szívét, akiben felébredt a vágy arra, hogy hallja üzenetét, melynek megfelelő hallgatása és elismétlése már önmagában is jámbor cselekedet. A Bhágavatamról szóló előadások rendszeres látogatásával és a tiszta hívek szolgálatával szinte teljesen elpusztul minden, ami a szívben bajt okoz, s a transzcendentális dalokkal dicsőített Istenségnek végzett szerető szolgálat megkezdődik. A szerető szolgálat visszavonhatatlan megszilárdulásával a szenvedély és a tudatlanság okozta kéj, vágy és sóvárgás eltűnnek a szívből. Ekkor a hívő a jóságban megállapodva tökéletes boldogságot ér el. Így az Úrnak végzett szolgálattal kapcsolatba kerülve s a tiszta jóságban megszilárdulva az ember elméje újjáéled, s a materialista társaságtóll megszabadulva megismerheti az Urat. Ezzel a szívben lévő csomót keresztülvágja, s minden kétsége nyomtalanul szertefoszlik. Amint az ember a lélek szerint cselekszik, anyagi cselekedeteinek láncolata megszűnik.“
Miután az ember megszabadul a tudatlanság és szenvedély hatásától, a szív mélyén összegyűlt kedvezőtlen dolgok eltűnnek.
Hogyan fogom megértetni velük üzenetedet? Nagyon szerencsétlen és képzetlen vagyok, a legelesettebb. Azért keresem áldásod, hogy képes legyek meggyőzni őket, hisz egyedül erőtlen vagyok ehhez.
Óh, Uram! Valahogy idehoztál engem, hogy beszéljek rólad. Most tőled függ sikert érek-e el, vagy elbukom.
Óh, minden világ lelki tanítómestere! Egyszerűen csak elismétlem üzeneted, s felhatalmazásod erőt adhat, hogy úgy beszéljek, hogy megérthessék azt.
Csak indokolatlan kegyed által tisztulhatnak meg szavaim. Biztos vagyok benne, hogy amikor ez a transzcendentális üzenet átjárja szívüket, örömet fognak érezni, s megszabadulnak minden boldogtalanságtól.
Óh, Uram! Olyan vagyok, akár egy báb a kezeidben. Ha idehoztál, hogy táncoljak, akkor táncoltass engem, táncoltass engem! Óh, Uram, táncoltass engem, ahogy Te akarod!
Nincs odaadásom, tudásom sincs, de erős hitem van Krisna szent nevében. Bhaktivédántának neveznek, s most, ha úgy akarod, beteljesítheted a Bhaktivédánta szó igazi jelentését.
Srí Sacsi-tanajástakam
(Szárvabhauma Bhattácsárja versére)
Hódolatomat ajánlom Srí Sacsinandana Góra-Harinak, akinek teste tündöklő arany színben ragyog, aki a legváltozatosabb eksztatikus kedvtelések élvezetébe merül, amikor Srímati Rádháránínak, Vrisabhánu király leányának lelki érzelmei hatalmába kerítik, és aki kegyének egyetlen parányi töredékével megtisztítja a három világot.
Hódolatomat ajánlom Srí Sacsinandana Góra-Harinak, aki a szívében örökké az Istenszeretet számtalan gyönyörteljes átalakulását tapasztalja és akinek mennydörgő kiáltása hallatán a bhakti istentagadó ellenségeinek még a vér is megfagy az ereiben.
Hódolatomat ajánlom Srí Sacsinandana Góra-Harinak, akinek ruhája a felkelő nap színében pompázik, akinek szépséges arca határtalanul elbűvölő, akinek körme olyan ragyogást áraszt, ami mellett még a telihold fénye is elhalványodik, és aki a boldogság végeláthatatlan áradatában úszik, amikor saját isteni nevét zengve és isteni létének dicsőségét énekelve kírtanába merül.
Hódolatomat ajánlom Srí Sacsinandana Góra-Harinak, akinek lótuszszeméből szüntelenül patakzik a szeretet könnye, akinek teste minden részét az eksztatikus szeretet jelei díszítik, mert az istenszeretet semmihez sem fogható ízét élvezi, és aki oly lassan jár, mert közben elragadó táncát lejti.
Hódolatomat ajánlom Srí Sacsinandana Góra-Harinak, akinek bokaperecekkel díszített lótuszlába mérhetetlenül elbűvölő, és akinek arca hűsítőbb, mint a hold.
Hódolatomat ajánlom Srí Sacsinandana Góra-Harinak, akinek derekát szent zsinór öleli körül, akinek borotvált feje mindennél szépségesebb, és aki egyik kezében kamandalut tart, a másikban pedig dandát, amellyel elpusztítja a gyalázatosak vétkeit.
Hódolatomat ajánlom Srí Sacsinandana Góra-Harinak, akinek haját (mely tánca közben ide-oda lebben) por ékesíti csodálatosan, akinek bimba gyümölcshöz hasonlatos piros ajka, mely remeg az Úr szent nevének éneklésétől, páratlanul vonzó, és akinek alakját malajadzsacsandanával felfestett csillogó tilaka díszíti.
Hódolatomat ajánlom Srí Sacsinandana Góra-Harinak, akinek a hajnal színében ragyogó szeme lótuszvirágok egész seregének a tündöklését is legyőzi, akinek két karja egészen térdéig ér, és aki egy ifjú táncos csodás ruháját viseli.
Nadíja Gódrumé
(Sríla Bhaktivinoda Thákura versére)
Refrén: Nadíjában, Gódruma szigetén a nagy személyiség az Úr Nitjánanda megnyitotta a szent név piacát:
„Óh, hívő emberek! Az Úr utasítására énekeljétek Krisna nevét, imádjátok Krisnát, és kövessétek Krisna tanítását. Sértések nélkül énekeljétek Krisna nevét! Krisna az anyátok, Krisna az apátok, Krisna az életetek kincse. Hagyjatok fel bűnös tetteitekkel, s legyetek minden lélekhez kegyesek azzal, hogy Krisna nevét - minden vallás lényegét - adjátok nekik!“
Rádhá Krisna bol
(Sríla Bhaktivinoda Thákura versére)
„Mindenki énekelje, énekelje, énekelje: 'Rádhá Krisna'!“ Az Úr Csaitanja és az Úr Nitjánanda Nadíja földjén táncolnak és ezt tanítják mindenkinek. Óh, testvérem, haszontalanul szenvedsz májá irányítása alatt, akinek hullámai elsodortak; néha lebegsz, néha pedig elsüllyedsz az illúzió óceánjában.
Ha hiszel abban, hogy a lélek Krisna örök szolgája, akkor minden szenvedésed megszűnik. Amikor Krisna szent nevét énekled, akkor tested remegni fog az eksztázisban és szemeidből az istenszeretet könnyei hullanak majd. Ezt mondom én.
Az Úr híveinek társaságában énekeld: „Rádhá Krisna“.Ez az egyetlen kérésem. Bhaktivinoda Thákura így szól: „Mikor az Úr szent nevét éneklem, elmúlik minden veszély.“
Srí Rádhiká sztava
(Sríla Rúpa Goszvámí versére)
Refrén: Óh Srímatí Rádhárání! Óh, Te, aki oly kedves vagy az Úr Mádhavának! Óh, Te, akit Gokula összes fiatal lánya imád! Minden dicsőséget Neked! Minden dicsőséget Neked!
Óh,Srímatí Rádhárání!Öltözködéseddel fokozod az Úr Dá-modara irántad érzett ragaszkodását és szeretetét! Óh, Vrindávan királynője, azé a Vrindávanáé, amely boldoggá teszi az Urat! Óh, új hold, aki Vrisabhánu király óceánjából keltél fel! Óh, Lalitá barátnője! Óh Srímatí Rádhárání Visákhát hűségessé teszed magadhoz azzal, hogy rendelkezel a barátság, kedvesség és a Krisna iránti hűség csodálatos tulajdonságaival! Téged mindig eltölt az együttérzés! Isteni tulajdonságaidat a nagy bölcsek, Szanaka és Szanátana írták le! Óh, Rádhá, Te vagy az Isten iránti szeretet személyisége, kérlek légy kegyes hozzám!
Mánasza, dého, gého
(Sríla Bhaktivinoda Thákura versére)
Bármi is legyen az enyém - elme, test, család - mindent Neked adok, Nanda király ifjú fia!
Érjen bár szerencse vagy balszerencse, akár élek, akár meghalok, minden nehézség eltűnik, ha egyedül a Te lábaidnál keresek menedéket.
Pusztíts el, vagy védelmezz akaratod szerint - Te vagy örök szolgád mestere!
Ha azt kívánod, hogy újra megszülessek, csak annyit kérek, egy szolgád házában lássam meg a napvilágot!
Szívesen megszületek egy féregként is, ha szolgád maradhatok, de nem szeretnék semmilyen előkelő születést, ha ezzel távol kerülök Tőled.
Annak a szolgádnak a társaságára vágyom, akit hidegen hagy a világi élvezet csábítása és nem ég attól a vágytól sem, hogy lelki létedbe olvadjon.
Apa, anya, szerelmes, fiú, úr, tanító és férj - számomra minden Te vagy.
Bhaktivinoda Thákura azt mondja: „Óh, Kána, kérlek hallgass meg engem! Óh Rádhárání Ura, Te vagy az életem és lelkem!“
Kánon
(Csánakja Pandita költeményére)
Mondj le a gonosztevők társaságáról, s keress menedéket a szentek között! Emlékezvén arra, hogy az élet átmeneti, mindig cselekedj jámboran, s ne ragaszkodj az ideiglenes boldogsághoz és szenvedéshez!